A Lélek párbeszéde

A művészet a lélek benső párbeszéde. Ezek a versek és az őket illusztráló festmények-rajzok őszinte vallomások és látomások, hangulatok sűrítményei. Feldereng bennük a mennyország vágya. A verseket nem tekintem magaménak. Rímekben és ritmusokban elkészülve csorognak át rajtam a szavak, arra várva, hogy papírra írjam őket. Festőként működve átadom magam egy állapothalmaznak. Figyelem, hogyan alakítja magát a látvány, míg agyam kikapcsol, hogy utat törjenek az érzések. Ilyenkor csak a festmény él, ami szemeim előtt alakítja önmagát. Az ima mellett az alkotás az, amin keresztül közelebb szeretnék kerülni a Teremtőhöz. "Napokig nem volt nyitva a mennybolt" vagy "Istenbe lépj imakészen, fénymagas pár imakézen, fohászhosszú életszárnyon falatozzunk Imatájon". Az ihlet transzállapot, Istenközeli élmény. Alkotás közben, ugyanúgy mint versolvasás, festménynézés közben a lélek kifinomultabbá válik. Mindig érdekelt, hogy mi rejlik a megfogható valóság mögött. Művészetemmel igyekszem szebbé tenni a világot és megírni, megfesteni a megfoghatatlant, túlvilágit és a misztikus varázsvilágot.