Az egyidejűség derűje

A szemünk elé írt Krisztus alakja – ahogyan Pál apostol fogalmaz Gal 3,1-ben – olyan „esztétikai evidencia”, amely az ige olvasóját és hallgatóját új létre hívja. Az evangélium művészi megjelenítése – Paul Tillichhel szólva – három dologhoz vezethet: kifejezi az ember félelmét a valóságtól, amelyet leleplez; átalakítja a hagyományos valóságot, hogy így hatalmat adjon felette; valamint felmutatja az autentikus lét lehetőségeit, hogy az ember önmaga lehessen. Míg Krisztus alakjához – legyen az szenvedő vagy megdicsőült – feltétlenül a jóság és az igazság fogalmai kötődnek, addig a bűneset következményeként előállt ismeret a jóról és a rosszról azt mutatja számunkra, hogy a szép is lehet rossz, a rút pedig lehet jó. Az esztétikum ambivalenciájával szembesül a XXI. századi kereszténység, és ekkor joggal merül fel a kérdés: vajon a rút egyben rossz is? Vagy éppen fordítva: ami szép, az jó is? Ezekre és hasonló kérdésekre ad választ ez a könyv, amely alapvetően a szerző blogbejegyzéseit és egyéb rövid írásait tartalmazza.