Ezeket mondja az Úr...

Ajándékként kaptam a könyvet „Bérmálásod emlékezetére” sajátkezű bejegyzésével, sajnos – könyvtáram többszöri szétdúlásával – elveszett. Kutatnom, keresnem kellett, amíg rátaláltam Hajdó István gyergyószentmiklósi r.k. főesperes magánkönyvtárában, akitől azután az első bátorítást és testvéri biztatást is kaptam ahhoz a tervemhez, amely a könyv kiadásával kíván emléket állítani egykori lelki atyámnak. A külsős tanítvány alázatával olvastam újra az Advent első vasárnapjától a Pün-kösd utáni 24. vasárnapjáig, egymást sorban követő homíliákat . Eszmélő ifjúságom legtartalmasabb évei kötődnek ahhoz az alkotó környezethez, amelyben ezek a szö-vegek megszülettek. Különös kegye volt a gondviselésnek, hogy első fogalmazásban, gépelése közben (a legtöbbször szombaton délelőtt, olykor délután) is halhattam a kötetbe foglalt szövegek némelyikének „bővített, kiegészített”, éppen újá¬születő változatát. Alkalmasint görög, zsidó vagy latin szófejtések kibomló értelmezése volt a ráadása az alkalmi műhelybeszélgetéseknek, amelyekben kérdező társ lehettem. Kiteljesedve, letisztulva és megismételhetetlenül szenvedélyesen elhangzottak a vasárnapi szentmisén a gyulafehérvári székesegyházban.