Fények körtánca

A hittel átélt szenvedés személyes élménye szólal meg ezekben a versekben és írásokban. A szerző arról tanúskodik, hogy a szenvedés nem szükségszerűen fordít szembe Istennel, hanem Isten éppen a szenvedés által vonhat közelebb magához. Ha nem érjük be a felszínes „Légy pozitív!” típusú tanácsokkal, hanem hisszük, hogy Isten minden helyzetben velünk van, akkor a szenvedésekben feltétel nélküli szeretetét élhetjük át, és szinte kézzelfogható jelenlétét tapasztalhatjuk meg. Nem eltávolodunk tőle, hanem korábban elképzelhetetlennek tartott, élő kapcsolatba kerülünk vele. A szerző erről a tapasztalatáról nem elvont teológiai vagy filozófiai eszmefuttatás keretében ad számot, hanem az irodalom eszközével. Gyakran él a természetből vett képi hasonlatokkal, és a legmélyebb igazságot is képes játékosan, öniróniával és humorral kifejezni. Mindazokat, akik különféle testi-lelki fájdalmakkal küzdenek, arra inspirálja, hogy kitartóan keressék Istennel a kapcsolatot, mígnem maga Isten lesz a válasz minden kérdésükre.