Testvér! Van egy kis időd?

„Mikor jezsuita Bátyám meghalt, akkor végig próbáltam gondolni: mi volt az ami vezette?… Mit akart valójában véghezvinni?… És mit sikerült – viszonylag rövid élete során, amit nagyrészt Nektek, Fiataloknak szentelt – megvalósítani abból, amit véghezvinni szándékozott?… És lassan eszembe jutott az a három dolog, ami legközelebb állt a szívéhez, s amiről – többször panaszolta – nem tudott eleget beszélni… Amit nem tudott Nektek, Fiataloknak, eléggé a lelketekbe vésni… Pedig ez volt minden vágya… Szerette volna minden Fiatalnak elmondani, hogy Isten Jósága, Igazsága és Szépsége: vagyis Szeretete úgy körülölel mindig bennünket, hogy lélegezni is csak Őt tudjuk… Nagyon szerette Máriát, égi Anyánkat… Azt is szerette volna elmondani Nektek, Fiataloknak, hogy mennyire szeret minket Mária, és mennyire vigyáz ránk… vigyáz Rátok… És nagyon szerette a Családot… Most, hogy én is napról-napra közelebb kerülök az Örökkévalósághoz, szeretném pótolni, amit Ő már nem tudott elmondani, megírni… mind a három dologban… Szeretnék – az Úr segítségével – szólni Hozzátok, Fiatalokhoz….”