A zarándokutak

2006 óta járom a spanyolországi el Camino de Santiago útvonalakat gyalogos zarándokként. A kezdetektől foglalkoztat az egyéni útválasztások célja és a hozzáfűzött remények beválása, továbbá a zarándoklétforma „lenyomata”, élettani hatása, vagyis az abból adódó személyiség - és életképváltozás. A különböző nemzetiségű zarándokokkal tíz éve folytatott rövidebb-hosszabb beszélgetések arra indítottak, hogy tudományos igényességgel is vizsgálni kezdjem a zarándokutak jelentőségét az egyes emberi életekre nézve. Jelen tanulmány általában a zarándokutakról, néhány utazó pedagógusról és egy 2013-ban folytatott elővizsgálatnak az eredményeiről, illetve tanulságairól szól röviden. Terjedelmi okokból eltekintek az egyes zarándokutak bemutatásától, amely a kérdőíves felmérésben említett több, mint nyolc úti cél részletes elemzését fedné le. Egy új kutatás szükségességét szorgalmazom, mert legyen bármennyire is felkapott vagy látszólag mára már túldimenzionált egy-egy zarándokútvonal, a történeti kutatásokon túl híján vagyunk a nemzetközi összehasonlító kvalitatív vizsgálatoknak.